MAGDOLNA – Őszinte és zsigeri szeretnék lenni!

Kilencéves kora óta szinkronizál, a Rossz versekben ő játssza Annát, a főhős exbarátnőjét. Legközelebb a SzeretFilm Stúdió második nagyjátékfilmjében, a Magdolnában láthatjuk. Nagy Katicával beszélgettünk.

MAGDOLNA – Őszinte és zsigeri szeretnék lenni!

– Hogy kerültél a Magdolna című filmbe? Casting volt vagy korábbi ismeretség Buvári Tamással, a film rendezőjével?
– Tamást a Magdolna kapcsán ismertem meg. Miközben kereste a főszereplőnőjét, talált velem egy interjút az interneten, amiből kiderült számára, hogy nagyon hasonlít az ízlésvilágunk és ugyanazok a kedvenc filmjeink. Elsősorban ez keltette fel az érdeklődését és az, hogy külsőleg és a karakteremet illetően is nagyon hasonlítok Magdolnára. Elhívott egy castingra, ahol egyértelműen érezhető volt, hogy jól tudnánk együtt dolgozni. Izgalmas volt számomra Magdolna története és a megvalósítás módja is. Régóta nagy vágyam volt, hogy eljátszhassak egy ilyen tiszta, erős jellemű nőt, aki a végsőkig képes elmenni az igazságért. Leginkább Szent Johannához tudnám hasonlítani, ez a típusú karakter pedig mélyen bennem van. Rokonszenves volt Tamás nyers látásmódja, az, hogy milyen megrázónak álmodta meg ezt a történetet, és érdekelt az is, hogyan lehet közösségi finanszírozásból megvalósítani egy filmet. Számos próbafelvételt készítettünk vele és az operatőrrel, Tóth Zsolttal, és az utolsó fordulóban három lány közül engem választottak. Sok időnk volt a forgatásig, sokat tudtunk elemezni, így nem voltak bennem kérdések, amikor a kamera elé álltam.

– Eddig csak „normál” forgatásokban volt részed. Milyen volt egy közösségi finanszírozású filmben dolgozni?
– Ez volt eddig a legsajátságosabb filmforgatás, amiben dolgoztam. Egyik filmes munkám során se éreztem még azt, hogy színészként ilyen szinten belefolyhatok az alkotásba, mint amikor a Magdolnát csináltuk. Mivel majdnem mindent megbeszéltünk a rendezővel, sokat tanultam egy forgatás technikai részleteiről is. A forgatás ideje alatt együtt lakott a stáb, szorosan össze voltunk zárva egész nap, reggelente nagyon korán keltünk, és nagyon keményen dolgoztunk hóban, fagyban. Voltak különösen hideg napok, amikor egész nap kint tartózkodtunk, de mindenki szó nélkül bírta. Nagyon sok ember segített érdeklődésből, a stáb nagy része barátokból és családtagokból állt, lelkes és elhivatott embereket ismerhettem meg. Akadt néhány különleges találkozásom is, pár színésszel különösen jóba lettem, most is tartjuk a kapcsolatot. Tamás szerencsés ember, mert nagyon szenvedélyes, őszinte és kreatív ember veszik körül, akik mindenben segítik az elképzeléseit. Bensőséges volt a hangulat, mert mindenki őszinte érdeklődésből volt ott, és a legtöbbet akarta kihozni a szituációból. Abszolút műhelymunka volt. Az anyagi kötöttségek miatt mindenki csinált mindent, amit csak kellett. Jobb lett volna persze, ha lett volna még pénz a produkcióra, de ennyiből is ki tudtuk hozni, amit terveztünk.

– Ez az első filmfőszereped?
– Ez volt az első alkalom, hogy egy filmnek én voltam az abszolút főszereplője. Ekkora szerepet még soha nem bíztak rám. Jólesett, hogy tudtam: bíznak abban, hogy meg tudok formálni egy ilyen nagy drámai női szerepet. Jobban igénybe vett, mint eddig bármi. Kevesebbet tudtam pihenni a forgatásokon, és állandó koncentrációt igényelt a munka. Egy forgatás menete amúgy is nagyon feszített, főleg, ha ilyen sok múlik az emberen. Nagyon észnél kellett lennem, és remélem, hogy ez a legjobb formámat hozta ki belőlem.

– Film és színház. Melyikben mi a vonzó számodra? Esetleg melyik a nehezebb vagy könnyebb számodra?
– Nem tudnék választani, mert mindkettő egyaránt fontos számomra. A film elvarázsol, mint egy gyereket. Még mindig megdöbbentő érzés, ha látom magam a filmvásznon. Hihetetlen, hogy az ember nem tűnik el, a film örökre megmarad, bármikor vissza tudom nézni. A színházban az a csodálatos, hogy sokszor nagyon intenzív tud lenni és pillanatnyi. Újra és újra meg kell küzdenem egy jó pillanatért, nem kényelmesedhetek el. Mivel sokszor eljátszhatok egy előadást, folyamatosan tudom fejleszteni a játékomat is, estéről estére jobb lehetek. Szeretek játszani, felszabadulni, de az is fontos, hogy amit csinálok, kellőképpen drámai legyen. Feltölt, ha a szerepeimen keresztül csatornát találok a saját problémáim kibeszéléséhez és megszabadulhatok attól, ami éppen nyomaszt. A színészet jó lehetőség arra, hogy megtanuljak másokra figyelni, megtanuljam háttérbe szorítani az egómat, társaimra, és az általam éppen megformált karakterre jobban összpontosítani, mint saját magamra. Szeretek egy másik emberen és egy adott szituáción keresztül létezni.

– „Kiszámíthatatlan és szélsőséges vagyok, robbanékony. Nagyon megélem a fenteket, lenteket” – nyilatkoztad. Ez előny vagy hátrány egy színésznőnél?
– Szerintem előny, mert ismerem a határaimat, önmagamból építkezek, és megpróbálok minél szélsőségesebb lenni, ha játszom. Keresem magamat a szerepekben, próbálom magam száz százalékosan odaadni annak a feladatnak, amit csinálok. Őszinte és zsigeri szeretnék lenni mint ember és mint színész egyaránt. Megpróbálom magam rajtakapni minden hazugságon, és úgy látom, egyre jobb vagyok ebben. Folyamatosan fejlődök, mert mindig elégedetlen vagyok. Addig nem tudok megnyugodni, amíg azt nem érzem, igazi és pillanatnyi az, amit éppen csinálok. Nagyon kétségbe tudok esni, nagyon félek attól, hogy rossz leszek, de mégsem vagyok képes hazudni, inkább duplán megszenvedek egy munkafolyamatot. Általában mindig elérem azt, amit szeretnék. Szerintem ezt a pályát csak úgy érdemes csinálni, ha az ember folyamatosan tudja és szereti is feszegetni a határait. Azt is szeretem, ha egy feladat nagy kihívásnak ígérkezik, van kockázata és át kell lépnem a tűrőképességem határait, mert abból tanulok igazán.

– További munkáid filmben, színházban?
– Idén diplomázok a Színművészeti Egyetemen, jövőre szabadúszó színész leszek. Ez jó, mert így sok inger ér, és jövőre folyamatosan lesz dolgom. Mozgékony alkat vagyok, van bennem vágy, hogy teremthessek, folyamatosan csinálnék valamit. Nem tudok rosszabbat elképzelni az unalomnál. Szeretek versenyezni is, legfőképp önmagammal. Izgalmas, amit csinálok és mindig feltölt. Szerencsés vagyok, mert jövőre nagyon sok jó lehetőséget kaptam, jó rendezőkkel fogok dolgozni nagyon jó színházaknál. Budaörsön, Tatabányán és Szombathelyen lesznek bemutatóim. Nagyon izgatott vagyok, mert ezekre a lehetőségekre már régóta vártam. Szeretnék minél többet dolgozni filmben is, már van néhány dolog kilátásban. A legfontosabbnak azt tartom, hogy minél több olyan rendezővel és színésszel találkozhassak, aki nagy hatást tud rám gyakorolni, mint ember és mint alkotó.

Forrás:   http://www.veszpremkukac.hu/magdolna-oszinte-es-zsigeri-szeretnek-lenni/