A bándi táncpedagógus hisz a művészet erejében és a sokszínűségben
Turós-Máté Kinga táncművész, táncpedagógus. Egyaránt közel áll hozzá Erdély és Bánd, Grieg és a Metallica.
Kötődés
A férjem, Buvári Tamás író, filmrendező által ismertem meg Bándot, anyai nagyszülei faluja. Rögtön az első alkalommal, amikor vendégként jártam itt, bele- szerettem ebbe a takaros és csodaszép természeti adottságokkal rendelkező településbe. Veszprém közelségébe költözni más okból is tudatos döntés volt, reméltem, hogy egy pezsgő kulturális életű város, így nem szakadunk majd el teljesen a szakmánktól. Veszprém varázslatosan szép város, és nagyon örülök, hogy itt alkothatok, taníthatok. A környezet, az erdők és hegyek pedig kicsit Erdélyre, szülőhazámra emlékeztetnek. Ez nagyon fontos számomra, mert hatévesen szakadtam ki onnan és nagyon markáns emlékeim vannak az erdőkről, hegyekről, folyókról, hegyi tavakról. Azt gondolom, erdő közelsége nélkül képtelen lennék létezni. Lassan tizenöt éve otthonom Bánd. Nagyon szeretek itt élni, itthon érzem magam minden szempontból.
Profil
Végzettségem táncművész és táncpedagógus, Budapesten tanultam. Kisgyerek- ként balett szakon kezdtem az Állami Balettintézetben, majd néptánc és színpadi táncművészként végeztem 1995-ben, az akkor már Magyar Táncművészeti Főiskola nevű intézményben. Nagyszerű mesterektől tanulhattam, nagyon hálás vagyok nekik mindenért, amit azokban a számomra nagyon is nehéz években kaptam tőlük. Az iskola elvégzése után zenés színházaknál dolgoztam. Ekkortájt ismerkedtem meg férjemmel. Első gyermekünk születése után az L. A. Dance Company és a K. E. T. társulatában táncoltam. Egy nagyon intenzív és izgalmas időszak volt ez.
Ladányi Andreával és Horváth Csabával dolgozni meg- határozó szakmai tapasztalat volt. Tánctanári tanulmányaimat is ebben az időben kezdtem, majd 2004-ben, már második gyermekem születése után végeztem balett szakirányon a táncművészeti főiskolán. Táncosként tíz évig nem léptem szín- padra. Bándra költöztünk, és született még két gyermekünk. Ebben az időszakban az anyai szerep mellett kézműveskedtem, népművésze- ti ékszereket és babákat varrtam, kertet műveltem, illetve segítettem férjemet a helyi kistermelői piac szervezésében, ahol magunk is árultuk terményeinket és kézműves termékeimet. Tamás filmjeiben és prózai darabjaiban szerepeltem. Táncosként tíz év kihagyás után léptem újra színpadra a Veszprémi Petőfi Színház néhány zenés darabjában, valamint a Pannon Várszínházban, Krámer György Faun, Nimfa, Danaida című táncdarabjában. Életre hívtam a TMK Alkalmi Társulást, amelyben tánc- színházi előadásokat hozunk létre, többnyire veszprémi és környékbeli színész, zenész, filmes barátainkkal. A tánctanítás állandó feladat az életemben. Jelenleg a Kék Madár Táncműhelyben, Veszprémben és Herenden, valamint a pápai református gimnáziumban tanítok.
Művészetek
Kedvenc regényem Gabriel García Márqueztől a Szerelem a kolera idején, illetve Bulgakov A Mester és Margaritája, mindkettőt többször olvastam, más-más életkoromban. Érdekes volt így, évek távlatából újra át- élni ezeket a műveket. Kedvenc szobrászom Rodin, minden műve lenyűgöz, de legközelebb a Danaida áll hozzám. Szeretem a világzenét, a Korai Öröm zenéit, a Metallica számait és feldolgozásaikat, ezekre szeretek koreografálni is. Szeretem a Doors számait, ez még a középiskolás éveimből maradt meg, valamint kiskoromtól nagyon meghatározó számomra a klasszikus zene, egyik kedvencem Grieg Peer Gynt szvitje. Legkedvesebb filmem most már nagyon hosszú ideje a Zongoralecke című alkotás.
A jövő
Igyekszem bízni abban, hogy az emberiség észhez tér, mégis képes lesz valahogyan együtt élni a természettel, valamint az emberek egymással. Bízom benne, hogy érvényesül az, hogy minden és mindenki Isten teremtménye, egyenértékű és egyenrangú, tehát Egy. Félek viszont attól, hogy a környezeti változások olyan gyorsan mennek végbe, hogy nem tudunk elég jól alkalmazkodni. Mindezek ellenére hiszek abban, hogy van értelme a küzdésnek, a kitartásnak, a munkának, gyermekeink nevelésének. Hiszek a művészet erejében, a sokszínűségben, az őszinteségben, a becsületességben, a szeretetben, és remélem, továbbra is megadatik, hogy szabadon alkothassunk, gondolkodhassunk.
