Buvári Tamás szerint változni és fejlődni kell, mind teljesebbé válni

A régi élmények és az imádott Balaton közelsége vezetett ahhoz, hogy Buvári Tamásék 2005-ben Bándra költöztek.

Buvári Tamás szerint változni és fejlődni kell, mind teljesebbé válni

Kötődés
Anyai nagyszüleim bándiak voltak, és habár én Pesten születtem, gyerekkoromban sok időt töltöttem a faluban. Mint városi gyerek nagyon élveztem a falusi légkört, a szagokat, az illatokat, az egzotikus helyi embereket. Mindehhez tartozott a számomra érthetetlen német nyelvjárás, ahogy az emberek a környéken beszéltek. Ezek a régi élmények és a szintén imádott Balaton közelsége vezetett ahhoz, hogy 2005-ben a feleségemmel Bándra költöztünk. Gondoltuk, hogy a karrier szempontjából nehezebb lesz, de a választott környezetet helyeztük az első helyre. Eleinte még sokat jártam Pestre dolgozni, aztán ez az utóbbi években egyre ritkább lett, adódtak helyi lehetőségek Veszprémben, illetve ma már otthonról is remekül tudok dolgozni, mindemellett rendszeresen utazom a fővárosba. Szeretem a kertet művelni, a tűzifát hasogatni, a természet hangjait hallgatni, mindinkább a természetben tartózkodni, összeforrni vele. Idővel a városi fiú lecsendesedett, és a csendesebb lét az alkotóművészeti tevékenységnek is jót tesz. A csendben könnyebben fordulok befelé, hallom meg a hangot, amely belülről, vagy úgy is mondhatom, egy másik dimenzióból jön.


Profil/élet
Tudatosan élünk, amennyire lehet, környezetkímélően. Négy éve nincs autónk, sosem volt tévénk, maximum filmeket nézünk. Kerékpárral, gyalog és tömegközlekedéssel járunk. Magam sokat biciklizek, alig várom, hogy elkészüljön a Bánd–Veszprém-bicikliút, mert akkor már Veszprémbe sem busszal járok. Körülbelül hetente egyszer megyek a fővárosba, ilyenkor igyekszem a dolgaimat egy napra, esetleg kettőre időzíteni. Szüleim ma is Zuglóban laknak, így néha őket is meglátogatom, és bár ez történhetne gyakrabban is, szerencsére elég sokszor jönnek ők Bándra, ahol édesanyám felnőtt. A munkaidőm nagy részét a gép előtt töltöm, szövegeket, projektterveket, forgatókönyveket, színdarabokat írok, a Magdolna című játékfilm utómunkáját szervezem, illetve más filmterveket készítek elő. Egyesületünk kulturális és nemzetközi ügyeit intézem, pályázatokat írok, és a decemberben megjelent regényemmel foglalkoztam. A Nekem te vagy című kötet karácsony előtt került a boltokba. Mindemellett feleségemnek, Kingának segítek a veszprémi táncoktatás szervezésében, a gyerekeink tanulmányait és lelki életét is igyekszem figyelemmel kísérni. Így, hogy leginkább otthon dolgozom, ott vagyok nekik, fordulhatnak hozzám ügyes-­bajos dolgaikkal. Ez utóbbi nagyon fontos szempont az életvitelem kialakításánál.


Művészetek
A művészetek meglehetősen kitöltik az életemet. Több mint húsz éve rendezek, és filmek producereként dolgozom, forgatókönyveket írok. Amikor néhány évre felfüggesztettem a filmkészítést, megírtam egy kétrészes családregényt. Mindezek alatt rengeteg filmet láttam, számos könyvet olvastam el. Nagyon szeretem a mágikus realizmust, a szürrealizmust, de az orosz realizmust is. Thomas Mannt szívesen olvasok éppúgy, mint Enquistet vagy Günter Grasst. Muraka­mit és Pelevint is faltam, szóval regényben minden­evő vagyok. Fantasztikusan jó kortárs íróink vannak, Esterházy, Krasznahorkai, Bodor, Nádas, Tandori pazar. A fiatalabbakról nem is beszélve. A költészetet is szeretem, úgy érzem, a vers finomítja, ápolja a lelket. A zene, a színház, a képzőművészet fontos, meghatározó élmények a mai napig. Szeretem az alternatív és kísérleti műveket, a különböző művészeti ágak közötti átjárást, a média használatát. Változni és fejlődni kell, mind teljesebbé válni, ezzel talán több fiatal nézőt megnyerve a kultúra számára. Fontos, hogy manapság más fogyasztói igényeket kell kiszolgálni, több dimenziós kell legyen a kultúra terjesztése, az együttélés a kultúrával, s azon belül a művészetekkel. Nem elég a reklám, más eszközökhöz kell nyúlni. A közösségi alkotás jó irány lehet e téren, mindemellett szerintem rendkívül eredeti kommunikáció szükséges.


Kép a jövőből
A jövővel kapcsolatban ambivalens érzéseim vannak. Azt látom, hogy az elvileg keresztény normák mellett önző egyéni, állami és társadalmi érdekek uralkodnak. Európa kereszténysége mostanság külsőség, valójában vad indulatok pogánykodnak. Hol a béke, a szeretet? Nem tudom kárhoztatni ugyanakkor a technikai fejlődés okozta kommunikációs vagy társadalmi változást. Hiszek abban, hogy a fejlődés nem véletlen, és majd az evolúció eldönti, kik lesznek sikeresebbek, kik fognak jobban szaporodni. De bízom a szeretet erejében. Nem gondolom, hogy hosszú távon a gyűlölet és a mindenáron való haszonszerzés győzedelmeskedhet. Akik a természetnél hatalmasabbnak gondolják magukat, belebuknak, és olyan társadalom alakul ki, amely jobban figyel az egyensúlyra. Azt is hiszem, hogy az Y és Z generációk tagjai olyan képességekkel fognak rendelkezni, amelyek éppen ezekhez a változásokhoz és a túléléshez kellenek. Ezeket a képességeket azonban most még nem látjuk, nem értjük. Mások lesznek, mint mi vagyunk. Őszintébbek, nem ilyen képmutatók. Kreatívabb, szélesebb körű ismereteik lesznek, a maguk összetettségében fogják látni a dolgokat. Ebben biztos vagyok, mert csak így lehet hatékonyan együttműködni. Ugyanakkor az is biztos, hogy a túlnépesedés és a klímaproblémák bizonyára katasztrófához vezetnek, ami által viszont elkezdődhet egy újfajta társadalom és élet szervezése itt, a Földön. Izgalmas lesz, de talán a bolygó nem hagyja cserben azokat, akik nem hagyják cserben őt. Sok minden múlik a fizikai síkon túl a lelki egymásra találáson.

Forrás:   https://www.veol.hu/kultura/helyi-kultura/buvari-tamas-szerint-valtozni-es-fejlodni-kell-mind-teljesebbe-valni-3301440/