Tóth Zsolt nyerte el idén a Kovács László és Zsigmond Vilmos Magyar Operatőrverseny díját a Magdolna című film fényképezéséért. Rendező Buvári Tamás. A díj elnevezése kissé kacifántos, így a mindennapi társalgásba kissé nehezen beemelhető, cserébe viszont rendkívül pontos. Eredetileg Aranyszem Operatőr Díj volt a rangos elismerés neve és a Magyar Operatőrök Szövetsége ítéli oda, tehát a szakma krémje. A Tóth Zsolténál megfelelőbb, avatottabb kezekbe pedig nehezen kerülhetett volna.

A zsűri indoklásában kiemelte a film emberközpontú és az emberi arcot középpontba helyező, magas színvonalú fényképezését, az aprólékos világítást, az összetett kameramozgásoknak a film dramaturgiáját segítő, azt szépen kiemelő funkcióját.

Hogy mitől jó még egy operatőr egy adott filmben, azt látjuk. Vagy legalábbis, laikusként is, érzékeljük. Atmoszférát teremt például. Mint a díj névadói, akik nemes egyszerűséggel egy csapásra megváltoztatták Hollywood látványvilágát, vagy éppen Sven Vilhem Nykvist, Vittorio Storaro és még sorolhatnánk.

Egyvalamit tudok még. A nagyon jó operatőr amellett, hogy szinte szimbiózisban él a rendezővel, nyugalommal, humorral és empátiával bástyázza körül a színészeket. Tóth Zsolt pont ilyen.

A Magdolna egyébként fekete-fehér, nem véletlenül. És Tóth Zsolt lélegzetelállítóan játszik a fényekkel és az árnyékokkal. Nem viccel. Ha a tökéletességre való törekvés jegyében milliméter-pontossággal kell beállítania egy komplett asztaltársaságot és az egyik szereplőnek közben egy sámlin homorítva kell elmondania a szöveget, akkor az úgy is lesz.

Mert az operatőr az az ember a stábban, aki egyszerre művész és fizika–kémia–testnevelés szakos pályamódosító. Tóth Zsolt díjának a háttere sem érdektelen. A Magdolna ugyanis egy független, low budget film, ami egy mai magyar játékfilm költségeinek a töredékéből készült. Illetve a töredék töredékéből. Illetve még el sem készült teljesen, az utolsó simítások ugyanis hátravannak.

A díszbemutató időpontja már megvan (március 23-a, Bódi Mária Magdolna halálának hetvenötödik évfordulója, Veszprém), de forgalmazó még sincs. Ami elég nagy baj, de remélhetőleg a helyzet hamarosan megváltozik, mert az még nagyobb baj lenne, ha ez a történet nem kerülne a mozikba, a magyar közönség elé.

Merthogy nagyon a miénk. Is. Magdolna létező személy volt, a film megtörtént eseményeket dolgoz fel. 1921-ben született Szigligeten, szülei uradalmi cselédek voltak. Elsőáldozásától kezdve buzgó lelki életet élt, vallásos könyveket olvasott és a szerzetesi életre érzett hivatást, de ezt a korabeli kánonjog nem tette lehetővé, mivel a szülei iratok híján nem házasodhattak össze.

Tizennyolc évesen a balatonfűzfői Nitrokémia üzemében lett munkásnő három műszakban, de meglehetősen kilógott a sorból. 1941-ben szüzességi magánfogadalmat tett, egy évvel később a Mária Kongregáció tagjává avatták.

A szeretetszolgálatban gyerekekkel foglalkozott, imádságaiban pedig azért fohászkodott, hogy fiatalon halhasson meg, és halála közelebb vigye a fiatalokat Istenhez. 1945-ben az oroszok elérték Litért, ahol akkoriban laktak, és két katona rátámadt az óvóhely előtt tartózkodó nőkre. Magdolna, amennyire tudta, védte a többieket, majd ő is menekülni próbált, de több lövéssel megölték. Az utolsó golyó a szívét találta el, ujjai egy rózsafüzért szorítottak.

A háború után Mindszenty József akkori veszprémi érsek egyházmegyei vizsgálatot indított ügyében, de a dokumentumok végül nem jutottak el Rómába. Később pedig évtizedeken át beszélni sem lehetett a mélyen vallásos munkáslányról, akit a felszabadítók gyilkoltak meg.

Az eljárás 1990-ben újraindult, de a korabeli dokumentumok hiányosnak bizonyultak, majd 2010-ben a veszprémi székesegyház irattárából előkerült egy latin nyelvű iratcsomó, ami új lendületet adott az eljárásnak. 2017-ben Márfi Gyula érsek a vatikáni szentté avatási kongregációban átadta Angelo Amato bíboros hivatalának azt a több ezer oldalas anyagot, amely részletesen tartalmazta a Bódi Mária Magdolna, isten szolgálólánya, hitvalló és vértanú életéről tett tanúvallomásokat. A kongregáció határozhat először boldoggá, majd szentté avatásáról.

A végső döntést a pápa mondja ki. A csodákat (melyek vértanúság esetén csak opcionálisak) Bódi Mária Magdolna esetében végül nem vizsgálták. A léte maga is csoda volt.

Buvári Tamás filmje ennek az életnek két napját ragadja ki, egy gyermekkorit és az utolsót. A gyerek Magdit Buvári Villő, a felnőtt lányt Nagy Katica alakítja.

Forrás:   https://magyarnemzet.hu/velemeny/magdolna-vertanusaga-a-vasznona-7762322/